8. Bonyodalmak

Még nem láttam Amyt annyira nyugodtnak, mint ahogyan most volt a kutyával. Meg kellett neki szereznem, és ebben teljesen biztos voltam. Akaratom erős volt..
- Hogy van Scott?  - tértem rá a témára. Tudtam, hogy csak barátok Amyvel, de néha eléggé rendesen kihozott azzal a sodromból, hogy túl közel ült a lányhoz. Tudtam, hogy a fiú is vérfarkas, csak ő alfa.. Én fölötte állok a rangsorba. Nem sokan tudják, de az alfa farkasok felett van egy rang, ami csak örökölhető. Én száműzött vagyok, leváltam a falkáról, és otthagytam mindent egy kis hiba miatt.
- Visszament Európába. Össze kell szednie a falkát, aztán mennek valami találkára.- suttogta a kutyát simogatva. Apró levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcomon. Jó volt tudni, hogy az ellenfelem nincsen a hatáskörben.
- Csak nem zavar, hogy sokat vagyok vele míg itthon van? - kuncogott, melytől kissé elpirultam. Ráhibázott..
- A-Arról szó sincs. - dadogtam kicsit zavartam. Utoljára akkor voltam ennyire zavart, amikor az egyik csajnál voltam este több éve, és az apja ránknyitott, miközben nem éppen valami közvetlen dologban volt részünk.
- Biztos?
- Talán. - motyogtam alsó ajkamba harapva. A lány halkan felnevetett, majd rám mászott, és megcsókolt. Fantáziám rögtön beindult, de amennyire tudtam uralkodtam rajta.
- Scott csak egy jó barát.
- Remélem is, vagy nem lesz orra. Csak apró kis darabokban. - suttogtam miközben egy tincsét forgattam az ujjaim között.
- Akkor nem lesz csajod. Szeretem Scottot, barátként. Mindig számíthatok rá. - motyogta ajkaimra, melytől egy cseppet megremegtem, aztán átkarolta a nyakamat.
- Rendben..De ha bepróbálkozik nálad leütöm. - suttogtam alig hallhatóan, majd hevesen csókoltam meg. Élveztem, hogy közel van hozzám. Nem akartam sohasem elengedni.

Lia Davn

Hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd egészen lassan álltam fel a székemből. A laptopot lecsuktam, majd a halk lépésekre koncentráltam. A lépések halkak voltak, majdnem teljesen némák..De amikor félsz..Minden akaratlanul hangosabb lesz akár egy kortyolás hangja, egy sohaj, vagy bármi más.
A szívem gyorsabban dobogott. Volt bent valaki, rajtam kívül.
- Lia? - hallottam az ismerős hangot. Megkönnyebbültem, hogy egy idegen helyett egykori párom hangját hallom, bármennyire irtózom tőle.
- Mit akarsz Dave? - sétáltam elé, és az orrára tévedt tekintetem. - Csúnya..
- Csodálkozol? Az a barom erősen ütött múltkor a buliban.- morogta idegesen. Bármennyire is utálom Davet tudom, hogy a fiú jót tett az ütéssel. Ugyanis ha nem lép közbe volt barátom bizony keserves kínok között megerőszakol.
- Miért jöttél ide? - néztem rá.
- A kutyád elszökött. Megtalálták. De nem megyek el érte Lia. Az a hülye dög elrohant tőlem. Tanuljon egy kis tiszteletet az a dög! - morogta. Taboo volt az egyetlen ami megmaradt nekem Davetől. Szerettem a kutyát, pár hónapja hoztuk el az egyik barátunktól, mert ő nem tudta gondozni. Azóta a kis kutya a szívembe lopta magát.
- Elhozom.
- Nem teheted! Nem a tiéd a kutya Lia! Papiron az enyém. - nézett a szemembe, és elkapta a csuklóm. Fájt a szorítása, bármennyire is nem akart bántani. Úgy éreztem, hogy márpedig ez a fiú célja.. A fájdalom..
- Elhozom. Hol a cím? - néztem mélyen a szemébe.
- Ha elmész érte megkeserülöd ezt még. - nézett rám.
- Hol az az elcseszett cím? -üvöltöttem, mire a kezembe nyomott egy lapot, majd elengedett. Mikor elindultam volna kifelé megragadta a karomat és szembe fordított magával..

Pár pillanatig a plafont bámultam. Fájt a fejem, az arcom..A szemem. De rendesen láttam. Bizonytalanul álltam fel, majd vettem tudomásul, hogy a fiú elment. A tükörhöz mentem, és észrevettem a bal szemem kőrül egy nagy lila foltot..Megütött..Már nem egyszer volt rá példa, hogy Dave kezet emelt rám. De ennyire még sohasem ütött meg. Felvettem a földről a cetlit, majd rohantam a házhoz, ahol a kutyámnak kellett lennie.
A vihar tombolt kint, de nem érdekelt. Rohantam ahogy csak tudtam. Amikor a házhoz értem kopogni kezdtem. Az ajtó egy kis idő után kinyit..És akkor ott állt előttem Dominick. A fiú, akiről a titokban álmaim voltak, a fiú aki betörte az orrát az exemnek..
- Lia? - suttogta a nevemet. Dideregtem, miközben a szemébe nézem. Odébb állt az ajtóból, így helyet adva nekem. Zihálva mentem be, majd megláttam a kutyámat egy lány mellett. - Mit keresel itt?
- A kutyámért jöttem. - néztem rá, majd a kutyára aki a padlón feküdt. Lassan elindultam felé és a lány felé, majd legugoltam a kutya elé és megsimogattam. Miután alaposan megszaglászott vadul csóválta a farkát.
- Miért nem beszélsz hozzá? - hallottam a fiú hangját - Azt szeretik a kutyák.
- Amúgy sem hallaná, mert süket. - néztem hátra rá mosolyogva, majd a lányra néztem, aki kicsit magasabb volt nálam. Megint a jó isten éreztette velem, hogy alacsony vagyok. - Köszönöm, hogy vigyáztatok rá.
- Máris el kell vinned? - Engedte el a lány Taboot, és szomorúan nézett rám. Majd megszakadt a szívem, de tudtam, hogy ha itt hagyom a kutyámat akkor én fogok összetörni.
- Sajnálom, de muszáj..Nagyon fontos a családomnak - nekem - De ha akarod néha elhozom látogatóba.
- Értem. Nem kell. Örülök, hogy eddig figyelhettünk rá. - mondta láthatóan erőltetett mosollyal. Kicsit meglepődtem, amikor a fiú a számomra ismeretlen lányhoz lépett, majd suttogott valamit a fülébe, és megcsókolta. Azt hittem, hogy testvérek, de eléggé feltűnővé tette Dominick, hogy övé a lány.
- Akkor én megyek is.- mondtam - Köszönök mindent.
Kimentem a kutyával az ajtón, de meglepetésemre nem csak mi jöttünk ki. Dominick mögöttem állt, és engem méregetett.
- Mit akarsz? - néztem rá. Féltem tőle, bármennyire is vonzó volt a külseje.
- Ki ütött meg?
- Elestem. - suttogtam zavartan.Semmi köze nem volt hozzá, hogy mi történt a szememmel, sőt eleve hozzám sem szólhatna..
- Nem vagyok hülye. - nézett a szemembe.
- Nem lényeg.
- Ki ütött meg? - hangja hangosabb lett. Összerezzentem, majd a földet pásztáztam, mintha olyan izgalmas és érdekes lenne a sár.
- Semmi közöd hozzá. - suttogtam - Egyártalán miért érdekel?
- Mert utálom, ha egy fiú bánt egy lányt.
- Nem kell megvédened Dominick. - néztem fel rá. Állkapcsa megfeszült.. Rettegtem tőlle.
- Mondd már! - üvöltötte.
- A volt barátom volt. - suttogtam sírva.
- Akivel a buliban voltál? - halkabb lett a hangja, de ugyanolyan heves. Nem válaszoltam, de mire felnéztem már nem állt előttem.

___________________________________________
Elnézést szeretnék kérni a kisebb kiborulásomért amit múltkor rendeztem.