10. Nem tudom eldönteni, hogy most angol cím kell, vagy nem..

Kavarogtak a gondolataim. Nem voltam összetört, sem zavarodott..Viszont éreztem ahogyan lüktet a bosszúvágy és a harag az ereimben.
Úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem megyek be a szobába, így az ajtóval szemben lévő falnak dőltem, és vártam. Megcsal..Éppen most.. És biztosan hidegen hagyja az, hogy éppen mi van velem.
Tudtam, hogy kivel van a szobában, éreztem.. Meg persze a drága barátom értesített, hogy biztosan a "barátnőmet" látja egy pasi karjaiban. Hittem neki..És jól is tettem.
Pár percig gondolkoztam, hogy esetleg hagyom, hogy ki szórakozza magát, és nem veszem megtörténtnek, hogy megcsal.. De a düh lett úrrá rajtam. Erős késztetést éreztem arra, hogy meg kell ölnöm valakit. És ez az érzés nem tompult.
Már vagy egy fél órája állok az ajtóban, és a bentről jövő hangokra igyekszem nem figyelni. A kilincset már többször is sikerült megragadnom, de nem vettem rá magam a benyitásra. Nem akartam megtenni Amy előtt, ami szépen lassan a tervemmé vált. Nem akartam előtte lenyomni Asht torkán a letépett merevedését, és vigyorogva nézni a szenvedését.
Megráztam a fejemet, így megpróbálva elhesegetni a gondolataimat, amik most is a fejemben cikáztak. Bántam, hogy leléptem otthonról, amikor megjött Lia, de idegesített, hogy a lány ennyire szerencsétlen..
Hallottam Amy bentről jövő kuncogását, majd kinyílt az ajtó. A lány szemébe néztem mélyen, hagytam, hogy szóhoz jusson.
- Nick.. - suttogta átnézve az előtte álló fiú válla fölött. Nem mondtam semmit. Ökölbe szorult a kezem, de csak néztem a szemébe. Szemeim hirtelen vörösek lettek, de nem zavart. Figyeltem a lányt, és minden erőmmel azon voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam az előttem álló fiút. Elhúzta a száját.
- Jó volt a barátnőddel lelépni szó nélkül? Bízom benne, hogy eleget adott. - morogta, és Ash elé állt. Ennyi kellett nekem. Ellöktem a lányt, és a fiút a falhoz szorítottam a nyakánál fogva. Nem érte föld a lábát.
- Elmegyek..Mert telihold van..Te meg megdugod Amyt. - morogtam. Karmaim, melyek az imént nőttek meg -ezzel jelezve, hogy közel vagyok az átváltozáshoz-, a fiú nyakába mélyedtek. Nem tudott mozdulni..

Nem akartam bántani a fiút, bármennyire szét akartam tépni.. Tudtam, hogy a telihold hatással van rám.
- Én akartam lefeküdni vele.. - mondta, és beállt közém és Ash közé. Kezemet eltolta a fiú nyakától, de nem érdekelt.
- Kifoglak belezni Amy..Téged és a drága pajtársodat is. - morogtam, a sárga szemeibe nézve, nem törődve növekvő aurájával. A lány felé közeledtem határozottan a gyilkolás céljából, mikor éreztem, hogy megfogják a vállam.
- Mit akarsz tenni? - nézett a szemembe határozottan.
- Ki fogom belezni őket. - mondtam idegesen és lelöktem magamról a kezét.
- Ha most azonnal nem jössz el innen kénytelen leszek durva dolgokat művelni veled Dominick! - nézett a szemembe. Ő volt az egyetlen, aki visszarántott a jelenbe. Szemeim ismét a régi kék színeikben pompáztak. hátat fordítottam Amynek és Ahsnek, majd elindultam kifelé az épületből.
- Ő legalább nem józanul tette. -hallottam a barátom hangját - Az a lány aki ma nálatok volt a barátnőm. És hidd el, ha lenne közte és Nick között valami már egyikük sem élne.
Elmosolyodtam, majd kisiettem az épületből.  Nem érdekelt Amy, sem a kapcsolatunk, ami nem is számított igazán annak. Amint kiértem az emberi tömegből átváltoztam, és futottam ahogyan a lábam csak bírta. Határozottan, céltudatosan futottam. Bár nem tudtam, hogy hova.


Lia

Lassu léptekkel haladtam a folyosón. Egyedül voltam..És ilyenkor készültem ki a legjobban. Hangokat hallottam, és alakokat láttam, amik nem voltak ott igazából. Lépteket hallottam..
Biztos voltam benne, hogy van valaki a házban rajtam kívül, de ugyanakkor a tudatom egy kis darabkája szentül hitte, hogy csak képzelődök. Hallottam a halk kopogást a parkettán, mely az apám szobájából jött.
Szívem hangosan zakatolt, a levegővételem elakadt, és lassan indultam a szoba irányába.
Féltem, hogy mikor belépek édesapámat látom, aki már több mint 2 éve a föld alatt nyugszik kint a kertben.
Igen, a kertben..Mert a rokonaim szentül hiszik, hogy minden rokonomnak a családi házunk területén a helye. Így a házunk kertje egy kis temető voltaképpen. Nem tudom, hogy hány rokonom fekszik a ház mellett, vagy éppen alatta, de ez is biztosan közrejátszik a félelmemben.
Mély levegőt vettem, majd benéztem a szobába. Egy hangos koppanást hallottam, majd alaposan körbenéztem. Minden úgy volt ahogyan más 2 éve hagyva van.. Egy kivételével. Az ablak tárva nyitva volt. A kutyám meg a farkát csóválva nézett ki az ablakon. Beléptem a szobába, majd becsuktam az ablakot. A sötét erdőben egy csillogó szempárt láttam..Engem bámult. Sikítva rohantam ki a szobából, mikor elkapott valaki. Visítva ütni kezdtem, mikor végre felismertem a támadóm.
- Zack..- motyogtam már sírva.
- Csak én vagyok az Lia.. Az ajtó nyitva volt, így bejöttem. - nézett a  szemembe, és letörölte a könnyeimet.
- Nem zártam be.. - hüppögtem a könnyeimmel küszködve.
- Figyelned kellene, nehogy valaki rossz szándékú jöjjön be rajta. - nézett rám, és magához ölelt szorosan.
- Láttam egy szempárt kint. Engem nézett. - törölgettem a könnyeimet.
- Biztos csak egy farkas volt.- mosolygott rám..Titkolt valamit, láttam a szemében, de most nem értem rá vele foglalkozni. Hüppögve vettem a levegőt.

Csendben bámultam magam mellé, miközben a forró teámat kortyolgattam. Rossz érzés volt valamiért Zack és Dominick között ülni. Félelem járta át a testem Dominick miatt.
- Bántottad a volt barátom? - suttogtam Dominickra nézve. A fiú megrázta a fejét, és a szemembe nézett.
- Nem az én dolgom, hogy mi történik veled.- morogta. Stílusa meglepett, de nem érdekelt különösebben. Zacket figyeltem, aki Nicket bámulta. Egymást nézték, miközben a tekintetem közöttük cikázott. Olyan volt, mint akik egymás gondolataiban olvasnak. De ezt hamar kizártam, majd a kutyámra néztem aki csóváló farokkal ment oda Nickhez, és feküdt le mellé. Nem szokott így örülni senkinek rajtam kívül..Sőt, néha engem is kerül.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok, és nem a saját lakásomban? - néztem felváltva rájuk.
- Láttam a kocsidat a ház előtt. - mosolygott rám Zack. Bólintottam, majd a teába kortyoltam.
- Anyukád hol van?
- Elment.
- Hova?
- Nem tudom Zack. - néztem rá. Anyám nem mondott semmit a hollétéről, sem arról, hogy mikor ér haza.

Dominick csendben ült a kanapémon, miközben a telefontját piszkálta. Idegesnek tűnt eleinte,de mostmár teljesen normálisnak látszott pár óra elteltével.
- Skacok, nekem el kell intéznem valamit, szóval majd lépek. - motyogta. Ösztönösen bólintottam, miközben a hideg futkosott a hátamon, mert éreztem a nyakamon Zack leheletét.
- Legalább lesz egy kis időnk kettesben.- suttogta a fülembe. A földet kezdtem bámulni, miközben nem igazán illendő dolgokat suttogott a fiú a fülembe.
- Zack, ami azt illeti..Szeretnék nyugodtan aludni, ha nem baj. - erőltettem az arcomra egy mosolyt, mire felnevetett, majd az ölébe húzott.
- Nem baj, holnap is ráér.
- Holnap dolgom van..- mondtam túl hamar. A fiú felvont szemöldökkel nézett rám, majd Dominickre, aki hangosan nevetett.
- Rendben..- motyogta. Tudtam, hogy nem érti miért nem akarok vele tölteni pár órát..Mármint úgy ahogyan a párok szoktak..
- Sajnálom, csak..Még nem érzem olyan komolynak ezt az egészet.- motyogtam az ujjaimat piszkálva
- Nem értem, hogy miért vagy ilyen visszafogott. - morogta
- Legalább ő nem dugatja meg magát senkivel. - nevetett fel erőltetetten Dominick. Nem értettem, hogy miért ennyire ellenszenves ma a fiú, de nagyon nem is tudtam megfejteni, mert ahogyan elterültem a földön, és Zack ölébe hajtottam a fejemet elnyomott az álom.

__________________________
Néhány szót kissé eltúloztam, talán finomabban kellett fogalmaznom szerintem..De nem tudtam. Szóval bocsánat, ha túl durva lett. :)))