Halkan suttogtam a lány fülébe szavakat, melyek kifejezik az érzelmeim. Szorosan fogtam a derekát, miközben az egész testét rajtam pihentette.
-Nem akarok kikelni az ágyból. - suttogtam alig hallhatóan.
- Ne is, mert te vagy a párnám. - kuncogott. Hangja csengése mosolygott csalt az arcomra, tetszett minden ami fele kapcsolatos volt.
- Szeretem minden apró kis porcikádat. - suttogtam, majd a nyakát kezdtem gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait, melytől ismét önmagam voltam. - Hiányoztál
- Én is. Tudod, mennyivel jobb, hogy itt vagy? - suttogta a fülembe, így kényszerített arra, hogy levegőt se vegyek. . - Te is, de ilyen könnyen nem vagyok a tied.
- Nem is várom, hogy megtedd. - néztem a szemébe- Nincs arra mentség amit tettem.
***
A nap sugarait egyre több felhő zárta körbe. A szél sebesen fújt, mintha azt akarta volna, hogy forduljak meg és menjek haza, de nem tettem. A vihar közeledett, és ezt már apró esőcseppek is jelezték. Már egy hét eltelt azóta, hogy újra együtt vagyok Amyvel, de néha zavartan érzem magam, nem találom a helyem a saját házamban. Szeretem a lányt, de rendkívül fáj minden amit tettem. Nem vagyok önmagam, mióta megcsaltam, emiatt a kapcsolatunk is megromlott. Néha szinte fojtogat a bűntudat amit kelt bennem eleve a jelenlétével.
A fákat hajlítgatta a szél, villámok cikáztak körülöttem, az eső miatt átázott minden ruhadarab ami rajtam volt. Halk vinnyogást hallottam, így odakaptam a fejemet, majd észrevettem egy kutyát. egy fa alatt ült békésen. Fekete póráz lógott a nyakörvén. Aranybarna bundája vizes volt, kajla füleivel a földet bámulta, és felém közeledett. mikor nekiment a lábamnak a közepes testű kutya. Végignézett rajtam, majd tovább akart menni, de elkaptam a póráza végét.
- Gyere. - mondtam a vihartól a saját hangomat sem hallva.
A kutya lassú léptekkel jött engedelmesen utánam.
A kutya retriver keverék lehetett, fején meglátszott a kor hatása miatt keletkezett ősz szőrszálak. A kutya egyik szeme kék volt, míg a másik zsemleszínű barna. Körmei kopogtak a parkettán ahogyan lépkedett bizonytalanul. Fejét a földre szegezte, és úgy sétált. Nem értettem, hogy miért viselkedik így az öreg kan kutya. Levettem róla a porátz, majd a nyakán feszülő piros, szövet nyakövén akadt meg a figyelmem. Egy biléta lógott rajta, melyen a kutya neve szerepelt, a másik oldalán pedig egy telefonszám.
- Taboo.. - olvastam fel a nevet. A kutya nem reagált a névre, de ezt betudtam annak, hogy nem ismer. A telefonomat elővettem, majd felhívtam a számot.
- Helló..Megtaláltam a kutyáját.- mondtam bele a telefonba. Egy gyors csevej után megbeszéltük, hogy csak pár nap múlva tudna érte jönni a gazda. Addig pedig nálam marad.
Taboo lefeküdt a kanapé mellé. Egyszer nem láttam boldognak, a csillogás sem volt meg a szemében amit egy kutyától el sem kell várni. Néha meg-meg remegett a teste, mire behunyta a szemét és elaludt. egy darabig csak figyeltem, majd eldőltem a kanapén és elaludtam.
__________________________
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de sajna a lovaglás, kutyasuli elvette minden időmet. Igyekeztem írni, de mindig kitöröltem mielőtt közzétettem volna. Nem voltam velük elégedett. Ezzel sem vagyok az, viszont kötelességemnek éreztem, hogy ezt a picurka részt kitegyem, hogy lássátok. Esküszöm legközelebb többet írok ennél a néhány sornál, de nagyon nehéz, ha nincsen ihletem :// Most is 0:30 van és írom a mihaszna bocsánatkérésem, ahoz a mindössze 1 olvasóhoz aki tényleg követ minket..Wolf World-öt és engem.. Ugyanis hiába van a megtekintés 800 oldalon ki tudja hányan olvassák, és hányan elégedettek, ugyanakkor hányan is elégedetlenek. És valóban.. Hányan is olvassák a blogot?!?
Szóval kedves EGYETLEN olvasónk bocsánatot kérek a kimondottan pocsék részért. Remélem tudod, hogy rád gondolok most, miközben írok. Sokszor CSAK TE adod meg a reményt, hogy folytassam. Szóval köszönök mindent, és bocsánat.
A komiknak kimondottan örülnék.
Xxx. Soul
-Nem akarok kikelni az ágyból. - suttogtam alig hallhatóan.
- Ne is, mert te vagy a párnám. - kuncogott. Hangja csengése mosolygott csalt az arcomra, tetszett minden ami fele kapcsolatos volt.
- Szeretem minden apró kis porcikádat. - suttogtam, majd a nyakát kezdtem gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait, melytől ismét önmagam voltam. - Hiányoztál
- Én is. Tudod, mennyivel jobb, hogy itt vagy? - suttogta a fülembe, így kényszerített arra, hogy levegőt se vegyek. . - Te is, de ilyen könnyen nem vagyok a tied.
- Nem is várom, hogy megtedd. - néztem a szemébe- Nincs arra mentség amit tettem.
***
A nap sugarait egyre több felhő zárta körbe. A szél sebesen fújt, mintha azt akarta volna, hogy forduljak meg és menjek haza, de nem tettem. A vihar közeledett, és ezt már apró esőcseppek is jelezték. Már egy hét eltelt azóta, hogy újra együtt vagyok Amyvel, de néha zavartan érzem magam, nem találom a helyem a saját házamban. Szeretem a lányt, de rendkívül fáj minden amit tettem. Nem vagyok önmagam, mióta megcsaltam, emiatt a kapcsolatunk is megromlott. Néha szinte fojtogat a bűntudat amit kelt bennem eleve a jelenlétével.
A fákat hajlítgatta a szél, villámok cikáztak körülöttem, az eső miatt átázott minden ruhadarab ami rajtam volt. Halk vinnyogást hallottam, így odakaptam a fejemet, majd észrevettem egy kutyát. egy fa alatt ült békésen. Fekete póráz lógott a nyakörvén. Aranybarna bundája vizes volt, kajla füleivel a földet bámulta, és felém közeledett. mikor nekiment a lábamnak a közepes testű kutya. Végignézett rajtam, majd tovább akart menni, de elkaptam a póráza végét.
- Gyere. - mondtam a vihartól a saját hangomat sem hallva.
A kutya lassú léptekkel jött engedelmesen utánam.
A kutya retriver keverék lehetett, fején meglátszott a kor hatása miatt keletkezett ősz szőrszálak. A kutya egyik szeme kék volt, míg a másik zsemleszínű barna. Körmei kopogtak a parkettán ahogyan lépkedett bizonytalanul. Fejét a földre szegezte, és úgy sétált. Nem értettem, hogy miért viselkedik így az öreg kan kutya. Levettem róla a porátz, majd a nyakán feszülő piros, szövet nyakövén akadt meg a figyelmem. Egy biléta lógott rajta, melyen a kutya neve szerepelt, a másik oldalán pedig egy telefonszám.
- Taboo.. - olvastam fel a nevet. A kutya nem reagált a névre, de ezt betudtam annak, hogy nem ismer. A telefonomat elővettem, majd felhívtam a számot.
- Helló..Megtaláltam a kutyáját.- mondtam bele a telefonba. Egy gyors csevej után megbeszéltük, hogy csak pár nap múlva tudna érte jönni a gazda. Addig pedig nálam marad.
Taboo lefeküdt a kanapé mellé. Egyszer nem láttam boldognak, a csillogás sem volt meg a szemében amit egy kutyától el sem kell várni. Néha meg-meg remegett a teste, mire behunyta a szemét és elaludt. egy darabig csak figyeltem, majd eldőltem a kanapén és elaludtam.
__________________________
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de sajna a lovaglás, kutyasuli elvette minden időmet. Igyekeztem írni, de mindig kitöröltem mielőtt közzétettem volna. Nem voltam velük elégedett. Ezzel sem vagyok az, viszont kötelességemnek éreztem, hogy ezt a picurka részt kitegyem, hogy lássátok. Esküszöm legközelebb többet írok ennél a néhány sornál, de nagyon nehéz, ha nincsen ihletem :// Most is 0:30 van és írom a mihaszna bocsánatkérésem, ahoz a mindössze 1 olvasóhoz aki tényleg követ minket..Wolf World-öt és engem.. Ugyanis hiába van a megtekintés 800 oldalon ki tudja hányan olvassák, és hányan elégedettek, ugyanakkor hányan is elégedetlenek. És valóban.. Hányan is olvassák a blogot?!?
Szóval kedves EGYETLEN olvasónk bocsánatot kérek a kimondottan pocsék részért. Remélem tudod, hogy rád gondolok most, miközben írok. Sokszor CSAK TE adod meg a reményt, hogy folytassam. Szóval köszönök mindent, és bocsánat.
A komiknak kimondottan örülnék.
Xxx. Soul
Szerintem,ahhoz képest,hogy rövid,elég jól sikerült. c:
VálaszTörlés