2015. augusztus 24., hétfő

9. Rosie's Dinert

Minden szót, és mondatot tisztán hallottam. Nem értettem. Miért olyan fontos Nicknek az, hogy a lánnyal mi történt. Vártam. Sokat vártam, mire elhalkultak a hangok. A léptek, melyek elhagyták a házat, zavaromat növelték. Csend. Ez honolt az egész házra. Pár percig még a földön ültem, és reméltem, felbukkan barátom mosollyal az arcán. Azonban nem ez történt. 5 perc és semmi. Az idő csak telt, s telt. 10, 15, 20 perc és semmi. Felkeltem, és utolsó reményeim társaságában mentem az ajtóhoz, ami csukva volt, de a többiek már sehol. Gondolom a lánnyal lépett le. Bosszút akar állni, amiért bántották. Ki az a lány? Honnan ismeri? ezer meg ezer kérdés szökött gondolataim közé, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok mindegyikre megoldást keresni. Be kellett, hogy lássam, ez a kapcsolat lassan a süllyesztőbe megy. Van neki fontosabb, akiért egyből ugrik és megtesz érte bármit. Azt se tudtam, hogy hívják a barátnőjét. Nem is kívántam sokáig ezen agyalni. A fürdőbe mentem. Számítottam rá, hogy nem jön vissza egy ideig. Ha pedig megérkezik, én nem leszek itt. Ismertem egy kis bisztrót, innen mindössze pár sarknyira. Oda készültem. Sose mentek oda egyedül, de nekem most kellett az ottani hírnév és a hangulat. Nem fogok lerészegedni. Nem az a fajta vagyok. Miközben levetkőztem, és vettem egy forró zuhanyt, szemem lehunytam. Gondolataim kizártam és átadtam magam a gyönyörnek.  A forró cseppek testemen végighaladtak, miközben kezemmel idomaimat takartam. Ezzel a vízzel le akartam mosni magamról a koszt és kiiktatni elmémet legalább pár percre. Mikor végeztem egy törölközőbe burkoltam magam. A szobába mentem, és egy trikót kerestem elő. A smaragdzöld ujjatlan felsőhöz egy kék rövidnadrágot vettem fel, ahhoz pedig egy kényelmes sportcipőt.  Mobilon és pénztárcám zsebre tettem. Táskát nem igen vittem, hisz ami kellett minden a kis tárcámba volt. A lakáskulcsomért mentem, és bezártam az ajtót. A küszöbön kívül még visszanéztem a házra, majd elindultam. Rosie’s Dinert.  Ez a szó kattogott agyamban. Lépteim határozottak és egyben megfontoltak voltak. Mindössze 15 percembe telt a séta, majd mikor odaértem leültem a pulthoz. Vártam. Nem volt sok vendég, aki pedig itt volt az mind a párjával. A pultos férfi nem sietetett. Még 5-10 perc volt az, amennyit vártam, addig a falon lévő órát figyeltem. A mutató minden ütése lassan telt. Nem is bántam, hogy nem szalad az idő. Ahogy a 6-oshoz ért a nagy mutató rendeltem egy banános shaket. Sokaktól hallottam, hogy a egyik legjobb italuk ez. Persze, nem lehetett panaszkodni semmire. Remek hely volt. Az italom megkapva egy hátsó boxba ültem be a játékgépektől nem messze. A zörgés és a gombok nyomogatása mosolyt csalt arcomra. Többször jártam már ezen a helyen ezelőtt és az a boksz már szinte törzshelyemmé vált. Legelső randim Dominickkal. Itt volt, mert olyan drámai belépőt és hangulatot akart. Na igen, meg azt hitte itt bármit megtehet. Viszont nem így volt. Mindössze egy csók volt az, ami elcsattant az est végén, amikor hazakísért. Fogalmam sincs, miért agyaltam ezen. Egyszerűen azért jöttem ide, hogy elfelejtsem. Ahogy látszik, nem igazán sikerült. A hideg, párás poharat kezembe fogtam. A kis napernyő feldobta és a szívószálat lassan számhoz emeltem. Nem siettem. Szabadnak éreztem magam, ám láttam pár kérdő tekintetet, hogy miért vagyok itt. Egyedül. Nem törődtem velük. A bisztrónak volt egy hátsó kis helysége, hol mindenkitől elzárva lehetett az ember. Láttam pár embert, aki oda megy gondolkodni, de ne nekem eszem ágában sem volt. Tekintetem a sárgás italon volt, és lassan kavargattam, hogy az alján lerakodó sűrűség felszálljon, és meg bírjam inni. Mikor ezt tettem, akkor is csak rövid kortyokat nyeltem le, miközben behunytam szemem. Zöldeskék szemeim rejtve maradtak a napvilág előle ezzel a tettemmel. Kitsune. Ez a faj, aminek születtem, és anyám halála után én örököltem. Nem használtam sokat képességeimet. Igyekeztem normális tiniként élni mindennapjaimat. Egy váratlan fordulat törte meg gondolatmenetemet. Egy srác, ki mellém ült. Felnéztem rá. Akármennyire is kívántam figyelmen kívül hagyni, nem ment. Ismertem a srácot. Arcán az a mosoly, mely állandóan idegesített. Ő is vérfarkas volt, mint Dom. Annyi különbséggel, hogy alfa ugyan, de neki bundája szürkén hullott testére. Nem volt bajom vele, csak a hírneve. Túl nagy volt, és sajnos igaz. Ash. Az a fajta, aki imád szórakozni a lányokkal, de ennek ellenére jó fej volt. Rövid, sötétbarna haj, mellé csoki barna szempár. Maga a tökély, aki mindig vetélytárs volt a pasimnál.
- Szia, Ami. Merre hagytad a kutyádat? – villantott gúnyos mosoly felém, miközben rám nézett. Halkan kuncogtam. Bírtam benne, hogy képes bármilyen helyzetemben felvidítani. És, utálta Nicket. Igen, ezért kerültük egymást az élet nagy részében. Ha vele látna, a féltékenysége nem tudom, meddig menne. Nem akartam, hogy miattam bántsa.
- Én is örülök neked - mosolyogtam rá, és álltam a szemkontaktust, melyet ki próbált alakítani. – Nick. Nem kutya, és ezt te is tudod. Amúgy meg, valahol a városban. Lelépett egy csajjal – vontam vállat a legnyugodtabb stílusomba, amit elvárhatott. Már kezdett hidegen hagyni a téma, és meggyőztem magam, hogy biztos csak egy jó barátja. Mindaddig, míg társaságom meg nem szólalt.
- Te is tudod, hogy nem csak egy barátja, igaz?! – forgatta meg szemét, és az a mosoly keserű grimasszá vált. – Gondolj bele. Szólt mikor lelépett? – tette fel a kérdését, mire megráztam fejem. – Akkor tuti, hogy fontos számára a lány. Ki tudja. Lehet, hogy még nálad is fontosabb. Ha dolga akad, legalább annyit mondjon, hogy mindjárt jön. Ez így lenne igazságos veled szemben. – fejezte be, és szeme őszinteségről árulkodott, azonban nem akartam feladni a reményt.
- Jó, de ezt épp te mondod, aki csak játszik a lányokkal? – vontam fel szemöldököm. Reakciója az volt, amire számítottam. Egy halk, de gúnyos nevetés. Rosszallóan rázta a fejét, amit nem is igazán értettem.
- Valld be, cica! Valld be, hogy a te sejtéseid is hasonlóak az enyémhez. Egy kis kaland más csajokkal. Tiltott gyümölcs. Az a legjobb. És, ha már rajtam van a sor a válaszra. Ismersz. Nem állapodom meg egy lánynál, de előtte közlöm velük, hogy vége. Maximum 2-3 napig húzzák mellettem. Nem szeretik a módszerem – sóhajtott, de tekintete megint rám, kalandozott. – Próbálj ki másokat is Am – váltott halkabbra, miközben közelebb hajolt. Hangja rabul ejtett, ahogy tekintete is. Nem bírtam ellenkezni. Kihasználtuk azt, hogy mindketten „szabadok” vagyunk. legalábbis ő mindenképp. Nem válaszoltam kérdésére, hisz tudta magától is, hogy igaza van. Ebben nem is biztosabban, akkor mikor megcsókolt. Normál esetben eltoltam és kiabáltam volna vele. De nem ezt tettem. Viszonoztam, és puha, meleg ajkai enyémmel fonódtak össze. Keze derekamra csúszott és képzeletben láttam, ahogy elégedett mosolya ott éktelenkedik arcán. Kezem óvatosan nyaka köré fontam, és átadtam magam a pillanatnak. A pillanat tüze és mámora mindent elfeledtetett velem. Na igen, ezért is nem bírnak ellenállni neki. remekül  csókol. Érzékien és szenvedélyesen. Minden lány álma, hogy egy ilyen gesztus repítse őket az álomvilágukba. Közelebb húzott magához. A falhoz nyomott, ami mellettünk volt. Nem volt durva, ami meg is lepett. Ehelyett kezeit fejem mellé támasztotta, és lágy csókokkal hintette be nyakam szabad területeit is. remek munkát végzett, mert a vágyam és az iránta eddig titkolt érzelmek felszínre készültek törni. Ajkaimba harapva akadályoztam meg a hangfoszlányom kiszökését számon. A külvilág elhagyott minket, és csak egymásnak léteztünk. legalábbis ezt éreztem.
- Nem bánjuk meg? – kérdeztem halkan, mikor önmagam ellen küzdöttem, hogy ne tegyek olyat, amit megbánok. Ki szerettem volna élvezni minden vele töltött percet, és testét érezni. kezem óvatosan pólóján simítottam végig. Tökéletes teste bolondított.
- Nem. Hidd el. Élvezni fogod – lehelte szavait ajkaimra, majd ölébe kapott. Gyorsan és precízen cselekedett. Tudta, mit akar.  Lábam dereka köré fontam, és kapaszkodva hajtottam fejem mellkasához.
- A shakem – kuncogtam. – Meg sem ittam még Ash – emlékeztettem, mire halkan felnevetett. Felvette az italt és nem törődött a vendégekkel. Egy ilyen jelenet errefelé már megszokott volt. Főleg itt. Ebben az épületben. Rendkívül erős volt. Egyik kezével tartott másikkal az italom fogta. Az egyik folyóson elhelyezkedő szobába vitt. Tudtam mire készül, mégse ellenkeztem. Túlságosan kívántam.


_________________________________________________________________________________

Igen, ebben a részben megfordulnak olyan helyek, események, amiket könyvből ihlettem. Ezért előre is elnézést. Remélem nem akadály senkinek. Ennek ellenére, egy komit várnék az olvasóktól, kik kritikát, vagy egyéb véleményt fűznek a régen ígért fejezetemhez. .)

13 megjegyzés:

  1. Öhhmm... oké. Inci, csak miattad szanom rá magam a komment irásra c':
    Naahh, szóval. Én már azóta olvasom a blogot, mióta megjelent az eslő bejegyzés, sőt még az előttről is. Mostanában nem igazán olvastam, lusta voltam, leginkább lusta. Igen. Most bepótoltam az összes elmaradott részt, s akkor már firkantok egy kommentet is, melyben azt fejezem ki, hogy imádom. Mindketőttötök írásait.
    Inci ehhez a fejezethez annyit fűzök hozzá, hogy hujujj™

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Dorci. Örülök, hogy olvasod, és, hogy tetszik. Ne legyél nekem lusta. Minden komit remek elolvasni. Akkor. Köszönjük. Még egyszer. .) ♥

      Törlés
  2. ✌Nagyon tecccccccccccccccik. ✌(kellet az ilyen komment is)

    VálaszTörlés
  3. Jó lett.Legalábbis szerintem ^-^

    VálaszTörlés
  4. Jó lett.Legalábbis szerintem ^-^

    VálaszTörlés
  5. Drága Inci, és Heni.:3
    Mióta rátaláltam a blogra, vagyis mióta olvasom minden részét vártam, hogy elolvassam. Akármelyikőtök írja, mindegyik izgalmas, és ráadásul romantika is van benne és az a kedvencem.:3 Mondjuk én Inci pártján vagyok mert ő nagyon nagyon jól ír, és jó a szókincse. Na de Heni is nagyon nagyon jó. c: Várom a következő részeket^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, akkor mindkettőnk nevében írok asszem. Köszönjük, és igen. Dráma, kaland, minden kell bele. Reméljük, megmaradsz olvasónak. .) És, persze, hogy nem űzünk el egy-egy unalmasabb fejezetnél. :'D

      Törlés
    2. Nagyon szívesen, megérdemlitek mindketten a dicséretet szerintem.^^ Persze hogy megmaradok, imádom olvasni ezt a blogot. n.n Nem űztök el... engem nem lehet. :'D

      Törlés
  6. Hogy most mekkora kő esett le a szívemről :DD Végre nem csak egy komment virít a bejegyzés alatt :) Ma még hozok egy bejegyzést, amivel nem igazán vagyok megelégedve a kidolgozatlansága miatt, de tényleg igyekeztem..

    VálaszTörlés
  7. Nekem is jobban tetszik ez a szam. :'DD

    VálaszTörlés