Kávéval a kezemben ücsörögtem. Nem emlékeztem semmire az estéből, ezért nem is értettem a lánynak a kirohanását. A fejem borzalmasan fájt, és az utolsó emlékem az, hogy a haveromnak gratulálok az esküvő miatt, és iszok egy pohár bort, majd elindulunk valahova. De sajnos arra nem emlékeztem már, hogy hova is mentünk. A fejem egyre jobban sajgott, de próbáltam nem koncentrálni a fájdalomra. Elővettem a telefonomat és megnéztem az üzeneteimet, láttam képeket, és fintor kúszott az arcomra. a lányt felismertem aki a képeken volt velem együtt..Egy korábbi exem. Egy kis részem a képeket nézve csorgó nyállal gondolt arra, hogy józannak kellett volna lennem, hogy emlékezzek, de jobban belegondolva megbántam minden mozdulatot amit feltehetőleg tettem aznap este.
Többek szerint Amy nem volt hozzám való, elvégre rengeteg különbség volt közöttünk, én sohasem voltam az a fajta, aki megállapodik egy lánynál huzamosabb ideig, de amikor megismertem Amyt konkrétan a farkam gondolkodott helyettem, és a fejembe vettem, hogy meg kell döntenem.. De aztán ahogyan egyre jobban megismertem rájöttem, hogy kell nekem, hogy mindent feladnék érte, mert beleszerettem.
A képeket figyeltem, majd a telefonomat teljes erővel a falhoz vágtam, ami néhány darabra hullott. Rossz, kellemetlen érzés kerítette be a lényemet. Elvesztettem azt aki számított..
Idegesen meredtem magam elé, majd elejtettem a bögrét, ami előttem összetört, de nem érdekel. Kikerültem, testem remegni kezdett..Izzadtam, látásom jobb lett, és idegesen bámultam az ablak üvegén lévő halvány tükörképem..Farkas lettem, megint akaratom ellenére..Próbáltam nyugodt lenni, de nem sikerült túlzottan, így kiugrottam az ablakon és hálát adtam megint a nagyúrnak, hogy az ablak közel van a földhöz.
Futottam, ahogyan csak a lábam bírta, utáltam ilyenkor magam, amikor nem tudtam az indulataimon uralkodni, és átváltoztam. Ugyanis vérfarkas vagyok, de nem az a nyugodt fajta, aki áttud változni farkassá, és boldog.. Én más vagyok, nemesi családból származok, ha telihold van, az elmém másképp működik, a gyilkolás hajt, és 2 napig nem tudok emberré változni, bármennyire is jó lenne. Ha felbosszantanak ölök.. Apám könyörületlen volt, anyámat megölte, mikor közölte vele, hogy terhes megint.. Nem volt a legjobb látnom mindössze 14 évesen. A dühömet egyedül Amy tudta leküzdeni, ő megnyugtatott.
18 voltam amikor Amyt sikerült rávennem, hogy járjon velem, de akkor már régóta szerettem. Sokat vártam rá, sőt rengeteget, mire ténylegesen megbízott igazán bennem..Sohasem akartam elveszíteni, de most az én hibámból hagyott el. Már nincs velem..
Az ösztöneim vezéreltek, dühös voltam..Nem csak magamra, az egész világra. Hiányzott az illata, az érintése, a csókjai, és a szokásai, melyekkel néha az őrületbe tudott kergetni. De most mégis hiányzott.. Mozdulataim lassultak, amikor barna hajára gondoltam, majd a kezére, a magasságára, és végül a mosolyára..Majd a csillogó szemeire. Futásom lépésekké váltak, egyre lassabb voltam, majd megálltam. Az előttem lévő házra néztem. Emberré változtam, majd berúgtam az ajtót, és mentem, majd megláttam Lolát. Az exemet, akivel kalandom volt elvileg az este.
- Szia szexi, kell egy ráadás? - vigyorgott, és megcsókolt. Nem gondolkoztam, ellöktem magamtól, majd megragadtam a nyakát és a falhoz szorítottam. - Mit csinálsz te hülye?
- Elvesztettem..Érted? - meredtem rá, és szorosabban fogtam a nyakát.
- Nem tudsz megölni egy vámpírt.- vigyorgott a képembe. Nem gondolkoztam, mint ahogyan az ilyen heves helyzetekben nem szokásom, a lehető leggyorsabban megragadtam a mellettünk lévő asztalt, és kiszedtem az egyik lábát. - Ne legyél segg Nick! - üvöltötte. Tudta, hogy nem tud menekülni, nem is próbált. A lába remegett, a szeme vörösen izzott, de nem érdekelt, hogy fájdalmat okozok neki, a szemébe néztem, és csak arra koncentráltam. Észre sem vettem, hogy teljes testével rám nehezedik. Szemei könnybe lábadtak, nem tudtam, hogy egy vámpír tud sírni. Nem először okoztam fájdalmat Lolának, amikor együtt voltunk többször is bántottam akaratom ellenére. Hol szeretkezés közben, hol pedig amikor szorosabban fogtam a kelleténél amikor megláttam egy másik vámpírt. Nem tudtam magamat kontrolálni akkor, és sajnos most sem. Mikor lenéztem közénk láttam, hogy az asztal lábát a lányba döftem, és csavargatom benne. Lola bőre szürke lett, mint a hamu, majd mikor elengedtem összerogyott. Boldognak éreztem magam, hogy megszabadultam egy óriási tehertől, hogy bosszút állhattam..
Nem mehettem Amy után, mert ha fordítva történt volna, akkor biztos leszúrnám valamivel ha megint elém állna.. Jobbnak találtam, ha távol maradok tölle, még ha nehezemre esik is..
___________________________________________
Remélem nem a legrosszabb rész amit eddig írtam :33
Xx Soul
Jó lett ez is,mint a többi ^^
VálaszTörlés