Olyan fél óra
volt az, amit az ágyamon fekve töltöttem. Képtelen voltam egyhelyben maradni.
Hiányzott. Akármennyire is igyekeztem elfelejteni Nicket hiányzott. Túl sok
gondolatom volt róla, és a végén már azon kaptam magam, hogy minden második
emlékképemen ő szerepel. Mélykék szemei akárhányszor néztem rá, vagy csak
gondoltam elvarázsoltak. Sötét, fekete haja maga volt a tökéj. Minden
porcikáját szerettem, s bár az elején csak gyors, és rövid kapcsolat volt az,
amire számítottam 4 hosszú évvé alakult. Kimásztam ágyamból, és egy hosszú,
fekete farmeromat kutattam elő a táskámból, majd világoskék pulcsim után
kotorásztam. Könnyedén megtaláltam, majd áthúzva pizsimnek használt felszerelésem-visszahuppantam
ágyam szélére. Hajamat rendbe szedtem, s egy minimális sminkkel eltüntettem
kisírt szemeim nyomát. Felkaptam cipőmet, és leszaladtam a lépcsőn. Út közben
magamra kaptam egy dzsekit, hogy védve legyek a duci esőcseppek ellen. Kapucnim
fejembe húztam, mindössze barna tincseim szöktek ki alóla. Próbáltam elérni
barátnőimet, de mindenki hátat fordított nekem. Nem értettem, mi történt köztük
és köztem, csak annyi maradt meg, hogy akaratom ellenére is egyedül maradtam.
Apuék munkaügyre készültek, Olaszországba, holnap, így ajándékomat ma este
adják oda. Nem kértem semmit, mindössze csak annyit akartam, hogy ne egyedül
kelljen ünnepelnem, ám ez megakadályozhatatlan volt. Felnéztem, a még mindig
hulló esőre, s nem tudtam elképzelni, honnan van ennyi üríteni valója a
felhőnek. Már olyan 5 órája eshet, de ugyanabban a tempóban. Egy percre sem
csillapodott, inkább megnőtt a mennyisége. Nem volt konkrét célom, de egy mozi
kellős közepén találtam magam. Lehet, azért ide jutottam, mert sokat jártam moziba,
akkoriba még Dominickkal, s vonzott a hely. Vettem egy jegyet, az első filmre,
amit láttam. Nem figyeltem, miről szól, csak a fehér vászonra meredtem a
leghátsó sorban egy adag popcornnal, s kólával. Nem siratós film volt, hisz
arra nem ülnék be így. Most döbbentem csak rá, a sok barátot, akik együtt jöttek,
vagy épp kapcsolatban lévőkről, hogy egyedül vagyok a világ ellen. Pasim
megcsalt, barátaim elhagytak. Szüleimre számíthattam még, de nekik is sok
dolguk volt. Reggel 8 óra volt. A mozi alig pár perce nyitott, mikor jöttem, de
már bent ülök. A film hamar leforgott, de nem jegyeztem meg belőle semmit. A
maradék kukoricával jártam az utcákat, majd a pláza egy padján ültem le. Sokan
megbámultak, de nem törődtem vele. Fejemet lehajtottam, s könnyek szöktem
szemembe, ahogy a kis doboz fölé hajoltam. Csuklómat egy ezüstlánc fogta körbe, melyet
aputól kaptam 16 születésnapomra. Egy medál lógott rajta, melyben egy csillag
minta volt felfedezhető. Ujjaim közé fogtam, s halvány mosoly jelent meg
arcomon. Egy kéz billentett ki bánatomból. Ahogy felnéztem megismertem rég nem
látott barátom. Odaült mellém, mielőtt bármit is mondhattam volna, s megölelt.
- Amy,
nyugodj meg – hallottam Scott hangját fülemnél. Scott. Ő volt az, akivel akkor
találkoztunk, mikor Nickkel el kezdtem járni. Kiskorom óta legjobb barátom, de
pár éve elhagyta az országot. Most jött csak vissza, s nagyon örültem neki. –
Mindenről hallottam. Mesélte apukád – suttogta továbbra is. Hát persze, apu
mindent megosztott vele, ahogy én is. Bíztam benne. Makacs voltam, s bizalmamba
is nehéz volt beférkőzni, de neki sikerült. Mindig mellettem állt, ha baj van.
- Megcsalt
Scott! Nem tettem semmit, amiért ezt érdemeltem – sírtam el magam, s szorosa
öleltem a fiút. Éreztem, hogy suttog fülembe valamit, miközben hátamat cirógatja
nyugtatásképp, de nem értettem szavait. – Amúgy meg, hogy kerülsz ide? Honnan
tudtad, hogy itt vagyok? – zúdítottam rá kérdéseimet.
-Tudom,
és sajnálom. Nem hittem volna, hogy 4 év után így lesz vége a kapcsolatotoknak.
Ne törődj vele. találsz jobbat. Fiatal vagy és szép. rengeteg srác megfordul
utánad – mosolygott, miközben hajamat eltűrte szemem elől. – Azért vagyok itt,
hogy meglepjelek a születésnapodon. De nem sikerült, mert előbb jöttem, és
szükség volt rám, így ide jöttem Emlékeztem, hogy akkoriban rengeteget loptuk
itt a napot, és szöktünk be egy-egy filmre – nevetett fel, s ez a nevetés
mosolyt csalt arcomra. Adott egy lágy puszit homlokomra, majd felállt, s kezét
nyújtotta. – Gyere Am – mosolygott rám. Becenevem csak ő szólított, már jó
ideje. Követtem, majd egy boltba vitt,
ahol rengeteg érdekesség fogadott. Könyvesbolt volt, ez nem titok. Tudta, hogy
imádom a könyveket. Mindig jobb kedvre derítettek. – Nem kapsz könyvet, ne nézd
őket annyira – nevetett fel újra, s összeborzolta hajamat. Felnevettem, s
sikerült megfeledkeznek problémáimról. Megmutatott egy könyvet, melyben a
Kitsunékról írtak. A kezembe nyomta, hogy olvassam el. – Ez az, amit kapsz. Ma. De nem ez lesz a
születésnapi ajándékod – mosolygott rám, mire bólintottam, s a kezemben lévő
lapokba olvastam. Azt vettem csak észre, hogy kifelé haladok, de belemerültem
az új dolgokba. A fiú nem volt más, mint egy farkas. Átváltozva barnás fekete bunda
borította, s hozzá vörös szemek párosultak. Nem hiába, hisz alfa volt. Alfa,
kinek hatalmát messze tisztelték, de nem használta fel senki ellen. Ritkán volt
állat formájában, többnyire emberként járta az országokat. Festőként melózott,
ami az ő kézügyességével könnyen ment. Az én szobámat is ő festette be, s
fajtám szimbólumát is beleolvasztotta a kékes árnyalatú terembe. Kimentünk a
partba, majd még beszélgettünk egy kicsit, majd otthagyott. Hazament, hisz meg
akarta látogatni szüleit, és látta, hogy jól elvagyok magamban. Felhúztam lábam
törökülésbe, és úgy ültem a padon. A hideg szellő már enyhült, és az eső is
utat adott a napnak. Testemet egy új nap ébresztette fel, miközben kizártam
gondolataim közül a szerelmet. Olyan 30 oldal olvasása után felemeltem
tekintetem, s az előkívánkozó napra néztem.
Kinyújtottam végtagjaimat, s könyvemet kezembe fogva elindultam a folyó
felé, hol a kilátás mesés volt, és illet egy olyan naphoz, mikor az ember új
életet kíván kezdeni. Madarak csicsergése kísérte végig utamat, amit örömmel
hallgattam, hisz minden dallam egy új gondolatot keltett bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése