1. Egy új élet kezdete

Ahogy hazaért a fiú, s belépett a küszöbön egyből rávetettem magam. Kaptam üzeneteket tőle az este, melyekben egy másik csajjal fetrengett anyaszült meztelenül. Nem nekem kívánta továbbítani a képeket, de valahogy az én számomra küldte, s az én képernyőmön villantak fel. Undorodva néztem végig a küldött fájlokat, majd miután felnyílt szemem vele kapcsolatban egyből szobánkba mentem. Cuccom-összepakoltam, s már elintéztem azt is, hogy legyen hol élnem. Apámnak telefonáltam haza, ki mostohaanyámmal volt a lakásban. Tudtak érkezésemről. Az estét átsírtam, így szemeimet karikák borították. Magyarázatára egyáltalán nem voltam kíváncsi. - 4 éve vagyunk együtt Nick! Már azt hittem, te vagy az igazi, erre ezt érdemeltem. Megcsalsz, egy nálam ezerszer szebb lánnyal. Legalább mondtad volna meg, hogy új húsra vágysz, s meguntál - néztem mélykék szemeibe könnyes pillantással. Szavaimat igyekeztem nyugodtra fogni, de teljesen kiakadtam, s szavaim kiabálás formájában hagyták el számat. 14 évesen találkoztam vele. Ő volt az első, igazi szerelmem. Mellette határaim könnyedén átléptem, de ez az eset után nem kívántam tovább folytatni. Fél éve, hogy összeköltöztünk. Elterveztük már jövőnk, s hittem abban, hogy Dominick személyében, az igazira találok. - Hazamegyek. Elköltözöm - szóltam higgadtan, kiölve érzéseimet. Meg sem várva reakcióját megfordultam, s utazótáskámat vállamra kapva - melybe belegyűrtem ruháim- kisétáltam a lakásból. A kora hajnali órák ködburkolatot intéztek a távolba, hogy ne láthasson át rajta az ember. Lábam alatt pocsolyák fröccsentek szét, ahogy lépdeltem a macskakövezett úton. A főutat is sötétebb árnyalatra festette a napok óta, megállás nélkül hulló csapadék. Nyüzsgött az élet, s láttam, hogy az autók fényében a két sávot elválasztó csík középen fehérsége végett kitűnik az esti homályból. A járdán haladtam. A két útszakasz szélét hatalmasra nőtt, terebélyes fák sora díszítette. Bosszút nem terveztem exem ellen, amiért megcsalt, mert abban a tudatban nyugtattam magam, miszerint sokkal jobb lesz az életem nélküle. Tudtam ugyan, hogy hiába mesélem be magamnak e szöveget. A tények, melyek a jelenben tartottak nem változhattak. Nem tettem azt, amit minden velem egykorú szokott csinálni, ha szakít. Optimista énem ismét toppon volt. Az egyik, nyugodt pillanatomban gondolatmenetemet megzavarta valami. Méghozzá az, hogy fejemen egy duci vízcsepp landolt. Zöldeskék tekintetemet az égnek emeltem, honnan korábbi bajtársát még rengetek kis csepp kívánkozott követni. Nem foglalkoztam túlságosan vele, hagytam, had áztasson. Komolyabb bajom úgy sem igazán lenne, maximum egy megfázás, ami már nem jelent semmit. Azonban, hogy kelljen majd ruháimból csavargatnom a hideg vizet, gyorsabbra fogtam lépéseimet. Miközben az eső nagyobb cseppekre váltott, a szél is felkerekedett, ezzel az időjárás teljesen ellenem játszott. Még olyan 5-6 percet gyalogolhattam, miközben akaratom ellenére is ronggyá áztam. Otthon még mindenki aludt, de egy kulcsot kiraktak, hogy ha érkezem bejussak a lakásba. Halkan osontam fel a hatalmas táskával vállamon az emeleti terembe. Ügyeltem rá, hogy ne keltsek zajt, s hangtalanul közlekedjek. Ahogy felértem a rég nem látott szobámba holmimat a földre dobtam, majd első mozdulatom egy tiszta ruha utáni kutatás volt. Gyorsan vettem célba a fürdőt, majd forró víz alá álltam, s lemostam magamról az elmúlt évek „piszkát”. Mikor végeztem tiszta ruhámba bújtam. Visszacsoszogtam kiinduló pontomig, s egy dobozt kerestem elő, amibe minden emléktárgyamat elrejttettem, ami Nickhez fűzött valaha is. E dobozt a szekrény aljába helyeztem, ezt követően pedig –elhaladva szőnyegem közepén heverő táskám mellett – puha, kipárnázott ágyamba dőltem. Mobilomat kikapcsoltam, és az éjjeliszekrényre helyeztem pihenni. Besötétítettem, utána pedig takaróm alá bújtam, hogy minél melegebb éghajlatra jussak. Fejemet párnámba fúrtam, de furcsa mód, nem sírtam. Próbáltam aludni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egy ideig a plafont bámultam, és átgondoltam, mii is történt valójában. Pár könnycsepp kiszökött szememből, de nem kínoztam magam azzal, hogy rá gondolok. Felkeltem, majd előkutattam egy könyvet. Misztikus lényekről írtak benne, olyanokról, mint mi vagyunk. Megtaláltam saját fajomat is. A Kitsunét. Barna hajam vállamon pihent, miközben átolvastam a rólam szóló résznél a levelet, amit édesanyám hagyott rám halála előtt. Igen, egyke vagyok, és apám újra házasodott. Ő sima halandó, de rajtam „átok” ül. Mostohaanyám tud mindenről, és segít is. Na, nem kell azt hinni, hogy ő is halandó. Az, akit most anyunak hívok egy vámpír. Tervbe vette, hogy apámat is átváltoztatja, és örökké együtt élhetnek. Nem tartottam rossz gondolatnak, de be kell vallanom, kissé ellenkeztem ez ellen. A levelet kezembe vettem, majd felnyitottam és elkezdtem olvasni – már sokadszorra is- a tartalmát.

„Kedves Amy!
Mikor e levél kezedbe kerül, én már nem tartozom az élők sorába. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Életem adtam azért, hogy a világra jöhess. Remélem, hogy nem kellett csalódnom benned. Ennek a tartalmát, miután átolvastad vésd jól az eszedbe. Nem vagy ember, nem is banshee vérfarkas, vagy vámpír. vagy. Kitsune vagy. Egy ősi, japán faj, melyből már csak alig pár létezik belőle már a világon. Rókadémon veszett el benned. Két farokkal rendelkezik. Ha összedörzsölöd azokat, akkor villámokat szór, és tűzet szít. Aurád egy emberi testet felvett vörös róka. Hosszúkás fejjel rendelkezik. Képes vagy átvenni teljes hatalmát, de rengeteg energiát emészt fel. Ez a démon benned él. Vigyáznod kell. 18-a, ha betöltöd, ereje megnő, és kifejlődik a teljes lény. Nem árt neked, de ellenségeidre, ha veszélyben vagy tökéletes ellenfegyver. Az öv, amit kaptál hozzá egy kard. Ha megnyomod, átváltozik karddá, s pengéjével könnyedén felveheted bárkivel a harcot. Ezt tudnod kellett, s nem szabad megfeledkezned róla. Nem árt, míg elő nem hívod. Teljesen irányításod alá kell, hogy kerüljön. Apád tud róla, de nem ért hozzá. Nem kell félned semmitől. Szeretlek, és fentről óvlak, segítelek. ~Anya~”

Mikor végeztem elolvasásával halvány mosoly került arcomra. Térdemet felhúztam, és átöleltem. Amy Hill vagyok, egy kitsune Nem szabad, hogy feladjam, s összetörjek. Behunytam szemem, s minden szavát átismételtem. 2 nap választott el, hogy 18 legyek. Nem a legjobbkor jött a szakítás, de így majd ünnepelhetek új pasikkal, és nem kell a miatt aggódnom, hogy a fiú, akivel járok féltékeny lesz. Ezekben a gondolatokban tértem elemembe, majd oldalamra feküdtem. Hatalmas, kiskoromban kapott plüssmacimat öleltem magamhoz párnaként. Nem aludtam, nem voltam fáradt. Mindössze annyit tette,, hogy gondolataimba merültem, és megfeledkeztem a kegyetlen valóságtól. Nem tudta, mi lehet az otthagyott sráccal, de nem is kívántam ezen törni fejem. Boldog akartam lenni, és az is leszek. Ezt elhatároztam, s ez ellen nem igazán tehetnek semmit.

______________________________________________________________________________

Remélem, mindenkinek tetszeni fog az első, amolyan bevezető rész szerűség. A többi részt, meglehet, hogy hosszabbra fogom. Ebbe még nem volt mit belevinni, amivel izgalmasabbá tehetem. .)
Várjuk a komikat, és a véleményeket.